Karácsonyfa alól a gyerekszobába

2012 december 29. | Szerző: Képesség Kuckó |

A karácsonynak vége, a töménytelen játék bekerül a gyerekszobába – és kiszorítja onnan lassan a gyereket.

Több kezdő anyuka is kérdezte tőlem, hogy mit kezdjen azokkal a játékokkal, amelyekkel a gyerek nem játszik már?

Ilyenkor mindig felmerül bennem: miért nem játszik egy gyerek egy játékkal?

Több válasz is lehetséges:

1. Mert elromlott, hibás, hiányos lett.

2. Mert eleve nem volt a gyereknek való.

3. Mert olyan kudarcélménye volt vele, hogy nem szereti.

Az első esetben ez a játék már nem játék, hanem szemét. Ha nem tudják megjavítani, akkor újrahasznosítható szemétként dobják ki. Egy hibás, rossz eszközt (pl. vasalót) sem használunk vagy ajándékozunk tovább. Ennek is ez a sorsa.

A második esetben tegyük el a játékot, ha még megvan a doboza, akkor abba. Vizsgáljuk meg, hogy a játék életkori sajátosságok miatt volt-e még “magas” a gyereknek. Ha igen, akkor ismét elő tudjuk venni egy kicsit később. Ha valami más oka van, hogy nem kompatibilisek egymással, akkor ajándékozzuk tovább a játékot, mert másnak még örömet okozhat. Nekünk pedig egy felesleges kacattal kevesebbet kell kerülgetni.

A harmadik esetben pedig vegyük elő mi, felnőttek a játékot, és gondoljuk végig, hogy mit rontottunk el. Egy gyerek számára ugyanis az okoz kudarcot, ha nem tanítottuk meg egy játék használatára, és emiatt ő sikertelen. Szánjunk rá egy fél órát, és gondoljuk végig, hogy hogyan tudjuk megmutatni e játék működését a gyerekek. Hogyan találunk benne mi örömöt, és ezt az örömöt hogyan tudjuk átadni.

Milyen a jó játék?

Erre nincs egyértelmű válasz, de egy általános elvet érdemes követni:

– Legyen a gyerek (közös tanulás után) képes önmaga játszani vele.

– Fokozatosan nehezedjen, jelentsen újabb kihívást.

– A gyerek önmagát tudja ellenőrizni, hogy jól fejezte-e be (pl. megoldókulccsal).

– Adjon azonnal sikerélményt. Ha szintekre bontott játék, akkor minden szint végén.

Mi a helyzet az okostelefonos és a számítógépes játékokkal?

Nem lehet elmenni mellettük. A karácsonyi családi ünnepség során a férjem unokahúgának lányai olcsó tableteket kaptak, teletömve készségfejlesztő és kevésbbé fjelsztő játékokkal, mesékkel, hangos könyvekkel. Megnéztem, ahogy játszanak, és nem tudom azt mondani, hogy rossz hatással lett volna rájuk. Persze ma divatos azt mondani, hogy ezek károsak, és van is negatív élettani hatásuk, de a “jó játék” elvének szinte minden digitális játékuk megfelelt. Ördögűzés helyett nézzük meg, hogy a játékok, amelyeket ilyen formában adunk a gyerekek kezébe, hogyan hatnak rájuk, és bölcsen válogassuk meg ezeket is.

A mesélést viszont – ha egy mód van rá – ne a tablettel végeztessük el. A nagypapa meséjének ugyanis “illata, melege, hangulata” van. Erről egy másik postban mesélek…

Hosszú és eredményes életet kívánok mindenkinek!

Tóthné Székely Éva

fejlesztőpedagógus, logopédus

kepessegkucko.hu